C-vitamin felfedezése

Kategóriák:C-vitamin
Címkék:
Radogna Edit

A C-vitamin felfedezése talán túlzás nélkül az emberiség történetének egyik legnagyobb tudományos tette volt. Ha a megállapítás túlzásnak tűnik számodra, az csak azért lehet, mert annyira a mindennapjaink részévé vált, hogy szinte már észre sem vesszük, el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett az élet nélküle.

Röviden: szörnyű.

Korábban már írtam arról, nekem személy szerint miért is olyan fontos a C-vitamin (ha nem olvastad volna, akkor pótold, szerintem érdemes), de szeretnék erre majd a végén visszatérni.

Remélem, mire ezen írás végére jutunk, teljesebb képet sikerük adnom a C-vitamin felfedezése jelentőségéről, és arról, miért is érdemes rendszeresen bevinni belőle a szervezetünkbe.

C-vitamin felfedezése – a skorbut

A C-vitamin felfedezése egyik legfontosabb következménye az emberiséget az ókor óta pusztító skorbuttal való leszámolás volt. A skorbut tulajdonképpen egy hiánybetegség, ami egészen rémes tüneteket produkál.

Nem célom, hogy elborzasszalak, de azért párat felsorolnék ezen tünetek közül:

  • halálos fáradtság
  • letargia
  • étvágytalanság
  • feldagadt íny
  • ínysorvadás
  • foghullás
  • ízületi vérzés
  • fekély
  • izomsorvadás

Tudnám még sorolni, de inkább nem sokkollak vele tovább. Lényeg, hogy az egyoldalú étkezés (elsősorban a nyers gyümölcsök és zöldségek hiánya) miatt kialakult betegséget már az ókorban ismerték, mi több, az Ószövetség is említi. Első leírása nem más, mint Hippokratész nevéhez fűződik.

A skorbut elterjedését a technikai fejlődés tette lehetővé, a hosszú hajóutakon a legénység táplálkozása a helyzetből adódóan szegényes és egysíkú volt, nem csoda, hogy a hajóutak kísérője volt a „tengeri pestis”.

A probléma olyan nagy volt, hogy például Vasco da Gama 1499-es indiai útján legénységének csaknem felét, Magellán pedig több mint felét vesztette el e hiánybetegség miatt. De mondok még durvábbat: a hétéves háború során a britek 1512 tengerészt veszítettek a harcokban és (most kapaszkodj!) 100 ezret (nem elírás: százezret) a skorbut miatt!

Nem csoda, hogy mindent megpróbáltak megtenni, hogy kiderítsék, mi okozza a haláleseteket. Az első leírás John Woodall sebész, a Brit Kelet-indiai Társaság főorvosa nevéhez kötődik, aki kimutatta a hiányos táplálkozás és a skorbut közötti kapcsolatot, ám munkája (az 1617-ben kiadott, „Az orvos kézikönyve”) sajnos még vagy 130 évig nem jutott el azokhoz, akikhez kellett volna. Egyes becslések szerint összesen kétmillió tengerész halhatott meg skorbutban.

Noha már a híres felfedező, James Cook is beiktatta a legénység étrendjébe a gyümölcsleveket, és a savanyú káposztát, egészen 1912-ig azt hitték, hogy a skorbut fertőző betegség.

Ekkor, azaz alig 100 éve, tengerimalacokon végzett kísérletekkel sikerült igazolni, hogy nem fertőző, hanem hiánybetegségről van szó, és miután sikerült bebizonyítani, hogy a kialakulását meggátló vitamin a citrusfélékben, és a zöld növényekben fordul elő leginkább, C-vitaminnak nevezték el (mert a B betű már foglalt volt).

C-vitamin felfedezése – a tudományos áttörés

Az igazán komoly áttörés az 1920-as években jött el, amikor felfedezték a C-vitamint, igaz, ekkor még inkább hexuronsavnak hívták.

Aztán 1937-ben Norman Haworth kapott kémiai Nobel-díjat (megosztva a vitaminokat kutató Paul Karrerrel) az aszkorbinsav szerkezetének meghatározásáért, ami pedig számunkra külön büszkeség, hogy ugyanebben az évben az orvosi Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert kapta, aki a C-vitamin biológiai hatásait tanulmányozta.

Szent-Györgyi Albert többé-kevésbé egy véletlennek köszönhetően jött rá, hogy a paprika nagy mennyiségű és könnyen előállítható C-vitamint tartalmaz (addig az volt az egyik probléma, hogy nagyon nehéz volt kivonni), így aztán 1933 szeptemberében egy hold földet kért és kapott bérbe Szeged városától paprikakísérleti célokra.

Szent-Györgyi Albert és a már említett Norman Haworth nevezte el aszkorbinsavnak (azaz skorbutellenes savnak) a vegyületet, amit fertőzések megelőzésére és mindenféle betegségre javasoltak.

C-vitamin felfedezése – mi mindenre jó?

A C-vitamin sajnos nem csodaszer (mint azt talán egy ideig a felfedezői hitték), de nagyon fontos a mindennapi étkezésünkben. A felnőtt ember napi szükséglete nagyjából 50 mg, a gyereké ennél több, ám vannak kutatások, amelyek szerint egy felnőtt szükséglete naponta akár 1000 mg is lehet. (Túl sokat nem lehet belőle szedni, mivel vízben oldódik, azaz a felesleget kipisiljük.)

A leggazdagabb vitaminforrások:

  • csipkebogyó
  • ribiszke
  • káposzta
  • zöldpaprika
  • narancs
  • citrom
  • karalábé

Nem árt, ha tudod, hogy megfőzve sokat veszítenek C-vitamin tartalmukból, szóval mindenképpen érdemes nyersen fogyasztani.

De mit tegyél, ha valamiért nincs lehetőséged, vagy éppen kedved ennyi gyümölcsöt, zöldséget enni? Vagy ha egyszerűen csak úgy érzed, szívesen kiegészítenéd a táplálkozásod?

Itt térnék vissza a cikk elején már említett személyes tapasztalatra. Nekem azért különösen kedves a C-vitamin (jó, elismerem, már-már rajongásig szeretem), mert ezen keresztül jutottam el a CaliVita® Internationalhoz. Régi C-vitamin fogyasztóként sokféle cég termékét kipróbáltam, de igazán ez jött be.

Számomra az 1000 mg-os, nyújtott felszívódású C-vitamin volt az első, és őszintén szólva akkora felfedezés volt a korábbiakhoz képest, hogy egy életre itt ragadtam.

(Fotó: pixabay.com/Mizianitka)

Szerző:

Vélemény, hozzászólás?

Üzeneted*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Name*
Email*
Url