Skorbut, a pusztító betegség

Tulajdonképpen pontosabb (és megnyugtatóbb) lenne, ha úgy fogalmaznék, hogy a volt betegség, mert a skorbut ma már, hála istennek, inkább a történelemkönyvek része, mintsem a szomorú valóság.

Legalábbis a C-vitamin felfedezése és elterjedt használata óta, aminek nagyon erős magyar vonatkozása is van, ugye, hiszen 1937-ben Szent-Györgyi Albert orvosi Nobel-díjat kapott érte.

Ha már a C-vitaminnál tartunk, korábban írtam már arról, nekem személy szerint miért is olyan fontos a C-vitamin (ha nem olvastad volna, akkor itt pótolhatod).

Visszatérve a skorbuthoz, ez tulajdonképpen egy borzalmas tünetekkel járó, az egyoldalú étkezés (elsősorban a nyers gyümölcsök és zöldségek hiánya) miatt kialakult betegség.

Már az ókorban is ismerték, olyannyira, hogy első leírása Hippokratész nevéhez fűződik.

A C-vitamin története, a skorbuttól

Ahogy legutóbbi bejegyzésemben ígértem, most a C-vitamin lesz a blogom sztárja egy pár írás erejéig. 

Különösen kedves dolog ez számomra, mert szó szerint egyenesen rajongok a C-vitaminért, ezért az egyszerű, de hihetetlenül sokoldalú vitaminért.  Aki ismer tudja, hogy nagyon régóta vagyok rendszeres fogyasztója, kipróbáltam nagyon sok cég, nagyon sok termékét, így nem meglepő talán, hogy a CaliVita® International-hoz is a C-vitamin révén kerültem. Az 1000 mg-os, nyújtott felszívódású C-vitamin volt amit először vásároltam, és akkora különbséget éreztem az eddig fogyasztott bármelyik C-vitaminhoz képest, hogy egy életre elköteleződtem e termék mellett.

Kezdjük a sorozatot a C-vitamin történetével, ahogy eljutottunk a mai népszerűségig.

A skorbut a hosszú hajóutak alatt szedte áldozatait.

A skorbut.

 Már az ókorban is rettegett betegség volt, főleg a hosszú tél végén, háborúk idején és természetesen azok között, akik nyomorban tengették életüket. Mi a skorbut? Egy hiánybetegség, ami borzalmas tüneteket produkál. Komolyan még leírni is hátborzongató. Halálos fáradtság és letargia kísérte a gyötrő testi tüneteket, a feldagadt ínyt, amiből aztán sorra hullottak ki a fogak, a fekélyeket, az izmok elsorvadását.

Igazi népbetegségé a technikai fejlődés miatt vált, amikor megjelentek a hosszú tengeri utakra is alkalmas hajók, és a legénység hosszú hónapokat töltött a vízen, akkor közöttük igen csak szedte áldozatait a “tengeri pestis”. Így nem véletlen, hogy egy hajóorvos találta meg először a skorbut ellenszerét. Az 1700-as évek közepén tudományos kísérletbe kezdett, ami abból állt, hogy csoportokra osztotta a tengerészeket, és minden csoportnak más szert adott. Egyesek ecetet, mások tormát, volt, aki tengervizet, vagy hígított vitriolt kapott, és voltak a szerencsések, akik citrom és narancslevet. Mai ismereteink révén nem  nehéz kitalálni, hogy egyedül ők maradtak egészségesek. Így kézenfekvő volt a “tudományos kísérlet” végeredménye.

A citrusfélékben található valami, ami gyógyítja a skorbutot.

Ez óriási felfedezés volt, rengeteg ember életét mentette meg. Például a híres felfedező, James Cook már beiktatta a legénység étrendjébe a gyümölcsleveket és a savanyú káposztát, nem is pusztított a halálos kór a hajóin. Az azért érdekes, hogy  még ekkor is azt gondolták, hogy a skorbut fertőző betegség, és ez a tévhit egészen 1912-ig tartotta is magát. Ekkor tengerimalacokon végzett kísérletekkel sikerült igazolni, hogy nem fertőző, hanem hiánybetegségről van szó. Miután bizonyítékot nyert, hogy a citrusfélékben, és a zöld növényekben fordul elő leginkább, Dummond javaslat alapján C-vitaminnak nevezték el, mert a B betű már foglalt volt.

Itt kapcsolódik be a C-vitamin történetébe a mindenki által ismert Szent-Györgyi Albert.

 Ő az 1920-as évek égén ismeretlen anyagot talált a mellékvesében, melyet az összetétele (C6H8O6) után, és hexuronsavnak nevezett el. Észrevette azt is, hogy ez az anyag a mellékvesekéreg  mellett a citrusfélékben  fordul még elő, de olyan kis mennyiségben sikerült csak előállítani, hogy kémiai felépítését szinte lehetetlen volt megvizsgálni. És következzen a számomra legkedvesebb rész.

Hogyan jött rá Szent-Györgyi Albert arra, hogy a szegedi zöldpaprika sokkal többet tartalmaz ebböl az anyagból a citrusféléknél?

A legenda szerint nem szerette a paprikát, és amikor egyik este a felesége a vacsora mellé egy darab paprikát is odatett, jó férjként, aki a veszekedést nem szereti egy óvatlan pillanatban a köpenye zsebébe rejtette a paprikát.  A vacsora végeztével újra szeretet laboratóriumába ment, és sok más zöldség és gyümölccsel végzett sikertelen kísérlet után az elrejtett paprikával kezdett el dolgozni. Állítólag aznap éjjel a kezében volt a megoldás, tudta, hogy ismeri a C-vitamin aranybányáját. Az eddigi jelentéktelen mennyiségek után egyszeriben több kilónyit tudott előállítani. A szegedi paradicsompaprika 10 liter présnedvéből 6,5 gramm hexuronsavat tudtak kivonni.

Szent-Györgyi Albert emlékezése szerint: „Pár héttel később másfél kilogramm vitamin volt a kezemben, addig csak ezredgramm mennyiségek voltak. Ezt szétosztottam az egész világon, és onnan tudtuk meg, hogy mi a C-vitamin pontos kémiai szerkezete. Ennek a következménye, hogy ma tonnaszámra gyártják, mint az emberi egészségnek az alapvetőforrását.” 1937-ben kapta meg a Nobel-díjat „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért” indoklással. A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai sorába választotta.

Napjainkban az aszkorbinsavat többnyire nem a skorbut megelőzésére használják, de ez már legyen a következő bejegyzés témája.